Ma a fenyves lesbe voltunk pár órát egy barátommal, semmi konkrét cél nem volt, csak kicsit kikapcsolódni. Egész jónak ígérkezett, szokatlan módon elég sok madár volt és folyamatosan jöttek. De egyszer minden jónak vége szakad, kezdett besötétedni az amúgy is sötét lucosban. Induljunk hát haza. Ahogy nyitjuk a lesajtót különös jól felismerhető hangra lettünk figyelmesek. A hideg kiráz mikor ezt hallom! Igen, ez az a hang amit a horror filmek temetős, erdős éjszakázós jelenetei alatt szoktak bejátszani. Húúú, húú húúú! A Macskabagoly. Sokan csak bagoly hang ként ismerik, de valójában a baglyok érdekes cincogó hangot hallatnak. Kivéve őt! Annyira tetszik, már korábban csengőhang ként is szolgált ez a huhogás. :)
Jól van, nincs mit tenni, esélytelen, menjünk hát tovább. Esetleg a kis bluetooth-os hangszóróról útközben játszunk neki és hátha erre repül.
De Murphy megviccelt ismét, ugyanis a bagoly ebben a másodpercben közelebb repült, kb. 10 méteres távolságba. Uccu vissza a lesbe, ajtó becsuk, gép kipakol! Kb. egy órás játék következett, ahogy nyomtuk a playback-et rendre vissza válaszolt és pozíciót váltott. Kereste honnan jön a hang. Egyszer csak bekerült a látómezőnkbe és sikerült megpillantanom. Asszem sosem fogom elfelejteni ezt a pillanatot, utoljára a Réti sasoknál éreztem ezt hogy Úbasszamegmennyirekeménybrutálszépnagydög! Ez az az érzés, amikor még egy kicsit be is nedvesedik az ember szeme. De nem az enyém amúgy! Mert én nem szoktam sírni, kemény vagyok! :D
Na a madár közelebb jönni nem akart, viszont egy Szajkónak már nagyon b.szta a csőrét a dolog, mi az hogy az ő territóriumában itt huhogunk, és közbe kellett avatkoznia.
Elszállt hát a bagoly, de a lelkesedésem ezzel együtt megjött! Most kicsit már tovább merem gondolni azt, hogyan is kéne baglyot fotózni és talán egyszer bele is kezdek a projektbe! :)
