2021. november 22., hétfő

 Sok idő eltelt mióta nem írtam új bejegyzést. De ennek oka nem az volt hogy nem jártam kinn fotózni. Bár a nyarat kihagytam, egyéb okokból, meg a vízhordás sem ment olyan ütemben ahogy párolgott az itató. ( Erre most elkészült egy projekt, egy IBC tartály került kihelyezésre a leshez amibe az esővizet fogom gyűjteni..ha esik elég. )

 Eddig az őszi időszak elég jónak ígérkezik, a madarak száma növekszik és olyan fajok is megjelentek amik eddig még soha, vagy csak távolról voltak megfigyelhetők.

 Mai nap megkezdődött a Szőlőrigó vonulás is. Érdekes dolgot figyeltem meg a viselkedésükben. Régebben is ilyenkor késő ősszel jelentek meg, a párás esős időszakban. Nagy csoportban vonulnak egyik helyről a másikra, így bejárva a különböző típusú erdőket, réteket, bokrosokat. 

 Reggel korán kimentem, mert olyankor van a legnagyobb mozgás. De fura módon ma ez elmaradt. Néhány Cinegén és két Meggyvágón kívül semmi nem volt. Bejár a Karvaly ugyan elég rendesen, a múltkor egy komplett rigó tollkabátot hagyott maga után az itatón, de ilyen sokáig nem szokott ,,madártalanság" lenni.  9 óra felé már úgy voltam hogy pakolok és megyek haza, mert ennek most semmi értelme. De egyszer csak megjelentek a Szőlőrigók a magasban! A mellettem lévő erdőt teljes egészben ellepték. Ezzel egy időben megjelent a többi madárfaj is a les körül. Citromsármány, Feketerigó, Léprigó, Tengelic, Nagy fakopáncs, Zöld küllő, Cinegék, Csuszka, Meggyvágó, Erdei pinty. Nem pakoltam hát össze, vártam hogy valami lőtávolba jöjjön. Nem kellett sokat várni egy Szőlőrigó ugrott le elém kb. 1 méterre. Néhány expó, alig tudtam lekövetni.  Sajnos nem lett értékelhető, de dokumentumnak megfelel! Ennek is nagyon örülök, régóta szeretném lencsevégen látni! Jössz te még hozzám! Kis idő múlva elvonultak a Rigók, az összes madár pedig ment velük. :( Vártam még 1 órát hátha, de nem. Ismét pakoláshoz készültem amikor hirtelen Zöld küllő röppen a beszállóra!

Mondanom sem kell széttttlőőőtttem! :D Amilyen rosszul indult a nap, ahhoz képest hazafelé végig azon gondolkodtam hogyan kéne minél hamarabb újra kijönni!

Ez elmúlt lesezésekből néhány kép:
























2021. április 4., vasárnap

Új les, új remény.

 Elkészült az új itatós les! Az egyik régit szerettem volna feléleszteni, de sajnos az idő vas foga megette, nem maradt belőle sok használható dolog. A helyszín sem volt már jó, mert időközben nem messze rengeteg új ház épült és a les egy igazi túrista látványossággá változott. Ha fúj, ha esik, hétköznap, reggel vagy este, tök mindegy, óránként új emberek csodálják a kis kunyhót.

Más helyet választottam hát, új faanyaggal, tetővel stb. A konstrukció is más lett, ezáltal az itató a földre került, a les pedig félig le lett ásva. Régóta szerettem volna már ilyet, mind a perspektíva, mind a fajok tekintetében előnyösebbnek gondolom. Kisebb simítgatások még szükségesek, de már használható.

Alig pár napja került bele víz, de már meglepték a madarak! Nem számítottam rá hogy ilyen hamar eredményes lesz. Első napom volt benne, csak délután pár órára ültem ki kíváncsiságból nézelődni, de izgalmas fotózás lett belőle.

Fajok az első nap: Őszapó, Nagy fakopáncs, Fekete rigó, Énekes rigó, Meggyvágó, Széncinege, Barátcinege, Kék cinege, Sárgafejű királyka, Csilp-csalp füzike, Erdei pinty, Barátposzáta, Vörösbegy, Seregély, Holló, Egerész ölyv, Szajkó, Zöld gyík.

Mivel még nincs is ,,berendezve" az itató, csak néhány esztétikusabb kép lett ízelítőnek:











2021. február 23., kedd

Restart?!

 Hol is kezdjem? Legyen hosszú? Legyen rövid? Írjak bele mindent ami az elmúlt 5évben történt, vagy maradjak szigorúan a madaraknál? Merthogy öt év telt el azóta hogy utoljára fényképező volt a kezemben.

 Hogy miért, arra rengeteg kifogással tudnék szolgálni, de visszagondolva teljesen felesleges dolgokért. Az egyetlen fontos dolog, ami igazi akadályt jelenthetett volna, hogy született egy gyermek. De másnak is vannak gyerekei, ők is megoldják a hobbijukat, nekem is ment volna. Az amire a szabadidőm és sokszor az alvásidőm ráment nem a gyerek volt, hanem valami olyasmi kergetése, amitől más ember lettem. Egy beteg, depressziós kiégett ember. 

 Idén viszont elhatároztam, ennek véget kell vetni! Én sem leszek már fiatalabb, jó lenne ha a maradék életem jobban telne. Na meg itt van Kolen, aki már kezd elég nagy lenni ahhoz, hogy megtapasztalja mi is van odakinn az érintetlen természetben. Születése óta folyamatosan vittük ugyan magunkkal mindenhová, legyen az tengerpart, hegymászás, pecázás, de egy olyan hely ahová ,,ember keze még nem tette be a lábát" , teljesen más élményt nyújt egy embernek. 

 Hogy kicsit visszarázódjak a természetfotózásba, hatod magammal meglátogattuk ismét a Hortobágy természeti csodáját, ahol 40-50db sas volt egyszerre előttünk, ahol félve sem mertem remélni hogy Kerecsen sólyom teszi tiszteletét a lesnél. Hogy milyen élmény ez, egy mások által kitaposott ösvény végén megnyomni a gombot, arról regényt tudnék írni. Talán egyszer meg is teszem. De ez a poszt most nem erről szól, hanem az újrakezdésről. Tervben van a régi lesek felélesztése, amit már meg is kezdtem és tervben vannak új dolgok is, amiket még régebben szerettem volna. Hogy sikerül-e mind ez, majd kiderül. De minden csak úgy gurulhat, ha egyszer meglökik. Én most meglöktem.