Hol is kezdjem? Legyen hosszú? Legyen rövid? Írjak bele mindent ami az elmúlt 5évben történt, vagy maradjak szigorúan a madaraknál? Merthogy öt év telt el azóta hogy utoljára fényképező volt a kezemben.
Hogy miért, arra rengeteg kifogással tudnék szolgálni, de visszagondolva teljesen felesleges dolgokért. Az egyetlen fontos dolog, ami igazi akadályt jelenthetett volna, hogy született egy gyermek. De másnak is vannak gyerekei, ők is megoldják a hobbijukat, nekem is ment volna. Az amire a szabadidőm és sokszor az alvásidőm ráment nem a gyerek volt, hanem valami olyasmi kergetése, amitől más ember lettem. Egy beteg, depressziós kiégett ember.
Idén viszont elhatároztam, ennek véget kell vetni! Én sem leszek már fiatalabb, jó lenne ha a maradék életem jobban telne. Na meg itt van Kolen, aki már kezd elég nagy lenni ahhoz, hogy megtapasztalja mi is van odakinn az érintetlen természetben. Születése óta folyamatosan vittük ugyan magunkkal mindenhová, legyen az tengerpart, hegymászás, pecázás, de egy olyan hely ahová ,,ember keze még nem tette be a lábát" , teljesen más élményt nyújt egy embernek.
Hogy kicsit visszarázódjak a természetfotózásba, hatod magammal meglátogattuk ismét a Hortobágy természeti csodáját, ahol 40-50db sas volt egyszerre előttünk, ahol félve sem mertem remélni hogy Kerecsen sólyom teszi tiszteletét a lesnél. Hogy milyen élmény ez, egy mások által kitaposott ösvény végén megnyomni a gombot, arról regényt tudnék írni. Talán egyszer meg is teszem. De ez a poszt most nem erről szól, hanem az újrakezdésről. Tervben van a régi lesek felélesztése, amit már meg is kezdtem és tervben vannak új dolgok is, amiket még régebben szerettem volna. Hogy sikerül-e mind ez, majd kiderül. De minden csak úgy gurulhat, ha egyszer meglökik. Én most meglöktem.
