2014. május 26., hétfő

Oriolus Oriolus

 Szabadnapos vagyok, mit is tehetnék, irány fotózni! De hová és mit? A bőség zavara. Itatós les, úszóles vagy lessátorból Gyurgyalagozás? Utóbbi mellett döntöttem,mert vihart igértek délutánra, igy az itatósnak nincs értelme, a viziben meg feküdtem már viharban,nem volt túl jó élmény!
Beszállóág hát kifaragva, les a helyén és az igért eső is megérkezett. Első eső tesztje volt ez a sátornak, azt nem mondom hogy nem csöpögött be viz, mert az ablakok nem zárnak hermetikusan, mivel szúnyoghálósak, de nagyon jól távoltartotta a vizet a cucc,nem ázott el semmi benn!
Alig fél óra és az esőt szikrázó napsütés váltotta fel. Az első Gyurgyalag is megérkezett. Kicsit bánatomra, mert később szerettem volna fotózni, mikor már lágyabbak a fények. De azért nem hagyom ki, gyűjtöm a biteket a kártyára. A második madár is beszállt a megbeszélt beszállóra, de semmi akció, úgy tünk kicsit durciban vannak, nem tárgyalnak egymással. Egy-két fotó majd eltüntek. Kis eső megint, majd újra napsütés. Matatok a táskában... Felnézek... Tyű, az annya mindenit!  Egy Sárgarigó!! 3 éve várom ezt a pillanatot! Rengeteget foglalkoztam vele hogyan lehetne egyszer lencsevégre kapni egy szép tiszta háttérrel, de kudarc kudarc hátán. A Sárgarigó magasan a fák tetején érzi jól magát, nem egyszerű eset! Most itt van a Gyurgyalagok beszállóján! Bár kissé messze, de kattog a gép ezerrel! Fel kéne tenni a kétszerezőt, de vajon megvárja? Vagy elszáll addigra? Próba szerencse. Megvárta! :) Hol jobbra, hol balra forditotta a fejét, majd gondolt egyet, mintha csak tudta volna hogy kész a fotó és elrepült. Hatalmas örömet okozott, szegény gyurgyik már nem is nagyon érdekeltek! :D Alig vártam hogy hazaérjek és a monitoron visszanézhessem a Rigót. Össze is pakoltam, az eső az érdekesség kedvéért megint rákezdett. Egy Gyurgyi viszont még beszállt, igy róla csináltam még egy utolsó esős képet.
 Nagy letargiában voltam két hónapig fotózás szempontjából, de megint bebizonyosodott hogy történjen bármi, mindig kisüt a nap! A befektetett munkának előbb-utóbb meglesz a gyümölcse!

Gyurgyalag

Ne szólj hozzám!

Elszalaszott falat

Bee-Eater

Sárgarigó





2014. május 24., szombat

Esti

 Az utóbbi időben nem tudtam sokat fotózni sajnos, ami egyrészt az esős időnek,másrészt a körülményes objektivcserémnek tudható be. Végre sikerült beszerezni egy profi lencsét,elfogadható áron. (Sigma 120-300 F2.8 Apo EX HSM) Persze voltak itt még más dolgok is közben, végre kihelyezésre került az úszó lesem! Hosszas levelezések és járkálások után csak két hónapra kaptam engedélyt a használatára a Marcall tavon,ezért úgy döntöttem F.ck U a kedves horgászegyesületnek és a pénzéhes önkormányzatnak! Kivittem egy sokkal messzebb lévő halastóra. Na de ez már egy másik történet,erről majd később.
 Egyszer-kétszer voltam az itatós lesben délelőttös műszakban,de a látvány lehangoló volt mindig, ugyanis nem volt látvány. Egy árva veréb sem tisztelt meg jelenlétével. Ami azért érdekes, mert nagy a zsivaj a les körül, legalább 15 fajt hallottam dalolászni.
 Tegnap gondoltam megnézem mi lehet a helyzet az esti órákban, mert a másik lesem is inkább akkor aktiv a nyári időszakban. 4 óra körül értem ki, egy gyors itatótöltés és már benn is ültem. Nem kellett sokat várni két cinege szállt be fürödni. Na végre! Kipróbálhatom az új objektivet! Csak úgy lőttem a sorozatokat! De nem tartott sokáig a dolog,hirtelen riasztottak és elhúztak. Csönd van, figyelek mi lehet... Hoppá a semmiből ott terem a Szajkó az itató szélén! Kicsit várok,mert nagyon óvatos. Elég melege lehetett szegénynek, mert folyamatosan nyitva volt a csőre. Mostmár mertem párat kattintani.... Platty! ...Beugrott. Önfeledten csapdosott és merült alá a vizben, én meg csak nyomtam a gombot mint süket a csengőt! Fantasztikus volt! Sok képen egyeltalán nem látszik a madár csak a szétcsapott vizcseppek. 
Miután tovaszállt, nagy lett a csönd, már néha le is csukódott a szemem. Ahogy azonban ment le a nap úgy jött vissza az élet az itatóhoz. Hét óra tájékán 2 Énekes Rigó mert odajönni, amig az egyik fürdött, a másik éberen örszemet állt.Követte őket egy Vörösbegy, egy Csilpcsalp füzike,Széncinege és Barátposzáta. Ami érdekes volt,hogy amig az egyik jött,addig a másik még nem távozott, igy hatan egyszerre pancsolták ki a vizet. Egyszer azonban ennek is vége szakadt. Nem tudom mióta lehetett ott a szemközti bokron, mert serényen fotóztam a rigókat, de egy furcsa teremtményt fedeztem fel a levelek között. Ölyv? hmmm, nagyitsunk csak rá! Háhhá! Ez biz az, de nem akármilyen! Egy igazi Darázsölyv! Egy fotó bizonyitéknak, aztán mocanni sem mertem többet, hátha kiszúr, mert ellenfényben kissé besüt a nap a lesbe. Megindult!... De csak szivatott. ...A mellettem lévő fára ült. ....Majd megint megindult! ....De megint szivatott, a másik oldali fára ült. ...Aztán hangos zörgés, pont a fejem fölött a les tetejére szállt! Kivülről szivesen megfotóztam volna, jól nézhetett ki ahogy alatta ott kuksolok! :D Egyszercsak leugrott az itató szélére, meglátta magát az ablakban és elijedt! A manóba!!! Nem lett meg. :( Vártam még hátha visszajön, de nem. A nap is lement, elindultam hát haza. De jó kis nap volt, kijárt már ez nekem! A Darázsölyv meg majd visszajön jövőhéten! :D

Szajkó





Vörösbegy
Csilpcsalp füzike


Barátposzáta

Énekes rigó



Darázsölyv

Napnyugta a lesből