Esti

 Az utóbbi időben nem tudtam sokat fotózni sajnos, ami egyrészt az esős időnek,másrészt a körülményes objektivcserémnek tudható be. Végre sikerült beszerezni egy profi lencsét,elfogadható áron. (Sigma 120-300 F2.8 Apo EX HSM) Persze voltak itt még más dolgok is közben, végre kihelyezésre került az úszó lesem! Hosszas levelezések és járkálások után csak két hónapra kaptam engedélyt a használatára a Marcall tavon,ezért úgy döntöttem F.ck U a kedves horgászegyesületnek és a pénzéhes önkormányzatnak! Kivittem egy sokkal messzebb lévő halastóra. Na de ez már egy másik történet,erről majd később.
 Egyszer-kétszer voltam az itatós lesben délelőttös műszakban,de a látvány lehangoló volt mindig, ugyanis nem volt látvány. Egy árva veréb sem tisztelt meg jelenlétével. Ami azért érdekes, mert nagy a zsivaj a les körül, legalább 15 fajt hallottam dalolászni.
 Tegnap gondoltam megnézem mi lehet a helyzet az esti órákban, mert a másik lesem is inkább akkor aktiv a nyári időszakban. 4 óra körül értem ki, egy gyors itatótöltés és már benn is ültem. Nem kellett sokat várni két cinege szállt be fürödni. Na végre! Kipróbálhatom az új objektivet! Csak úgy lőttem a sorozatokat! De nem tartott sokáig a dolog,hirtelen riasztottak és elhúztak. Csönd van, figyelek mi lehet... Hoppá a semmiből ott terem a Szajkó az itató szélén! Kicsit várok,mert nagyon óvatos. Elég melege lehetett szegénynek, mert folyamatosan nyitva volt a csőre. Mostmár mertem párat kattintani.... Platty! ...Beugrott. Önfeledten csapdosott és merült alá a vizben, én meg csak nyomtam a gombot mint süket a csengőt! Fantasztikus volt! Sok képen egyeltalán nem látszik a madár csak a szétcsapott vizcseppek. 
Miután tovaszállt, nagy lett a csönd, már néha le is csukódott a szemem. Ahogy azonban ment le a nap úgy jött vissza az élet az itatóhoz. Hét óra tájékán 2 Énekes Rigó mert odajönni, amig az egyik fürdött, a másik éberen örszemet állt.Követte őket egy Vörösbegy, egy Csilpcsalp füzike,Széncinege és Barátposzáta. Ami érdekes volt,hogy amig az egyik jött,addig a másik még nem távozott, igy hatan egyszerre pancsolták ki a vizet. Egyszer azonban ennek is vége szakadt. Nem tudom mióta lehetett ott a szemközti bokron, mert serényen fotóztam a rigókat, de egy furcsa teremtményt fedeztem fel a levelek között. Ölyv? hmmm, nagyitsunk csak rá! Háhhá! Ez biz az, de nem akármilyen! Egy igazi Darázsölyv! Egy fotó bizonyitéknak, aztán mocanni sem mertem többet, hátha kiszúr, mert ellenfényben kissé besüt a nap a lesbe. Megindult!... De csak szivatott. ...A mellettem lévő fára ült. ....Majd megint megindult! ....De megint szivatott, a másik oldali fára ült. ...Aztán hangos zörgés, pont a fejem fölött a les tetejére szállt! Kivülről szivesen megfotóztam volna, jól nézhetett ki ahogy alatta ott kuksolok! :D Egyszercsak leugrott az itató szélére, meglátta magát az ablakban és elijedt! A manóba!!! Nem lett meg. :( Vártam még hátha visszajön, de nem. A nap is lement, elindultam hát haza. De jó kis nap volt, kijárt már ez nekem! A Darázsölyv meg majd visszajön jövőhéten! :D

Szajkó

Vörösbegy

Csilpcsalp füzike

Barátposzáta

Énekes rigó

Darázsölyv

Napnyugta a lesből