2014. augusztus 22., péntek

Újbarát-uborkaszezon vége.

Megfogadtam hogy augusztusban nem megyek itatós leshez, mert teljesen felesleges. Nálam ez a hónap mindig halott, egy árva madárfüttyöt sem hallani ilyenkor. Ma azonban jobbnak találtam mégis ha nem otthon, hanem a lesben ücsölgök. Jó döntés volt, ugyanis úgy néz ki kezd véget érni az uborkaszezon. Cinegefélék, Fekete rigó, Szajkók, Karvaly, Hollók, Vörösbegy köszöntöttek ma a lesnél. Régóta szeretném már megfotózni az arra járó hollókat, de mindig sajnos csak távolról figyelhetem őket. Most viszonylag közel jött az egyik, le is szállt a szembe lévő bokorra. Mellette kb. másfél órája üldögélt már a Karvaly, vártam hátha bejön, mert nagyon élesen figyelte az itatón röpködő cinegéket. De nem jött ő sem közel, megvárta mig lemegy a nap és továbbállt. Azért izgi kis nap volt igy is, lassan eljön az idő hogy többet kell kijárni. :)

Garrulus glandarius


Poecile palustris

Parus major

Cyanistes caeruleus

Corvus corax

2014. augusztus 10., vasárnap

Vizi les werk

Egy pár kép a vizi madarak fotózásának körülményeiről.

 Mint régebben emlitettem, nem volt egyszerű megvalósitani a dolgot. Rengeteg akadályba ütköztem mire odáig jutottam hogy madarat is tudjak fotózni a lesből. Első ilyen dolog volt, a kiszemelt tóra engedélyt szerezni. Az eddigi tapasztalataimból kiindulva, gondoltam nem lesz nagy ügy, meg kell keresni a tulajt, elmondani mit szeretnék, ő meg rábólint és még örül is hogy szemmel tartom a környéket. De ez most sajnos nem volt ilyen egyszerű! Kiderült, a tó 3 ember kezében van és mindhárom pénz és hatalomvágyó.Azt hiszem leirhatom nyugodtan, a győri önkormányzat, a horgászegyesület és a győrszol aki keresztbetett nekem etéren. Semmi nem indokolta hogy nem lehet odatenni egy ilyen lest, de ők próbáltak hasznot húzni a dologból némi bérleti dij beszedésével. Ráadásul korlátozni akarták 2 hónapra a használatát. Hát köszönöm pénzért nem kérném a köztulajdon ingyenes használati jogát. Csókolom! Kicsit el voltam keseredve,mert a közelben nem nagyon tudtam megfelelő helyet, ahová még érdemes lenne kimenni, vannak madarak, nem kell előző nap elindulni, mert olyan messze van...stb. Google earth a legjobb barátom, meg is kérdeztem mi legyen. Ajánlott egy helyet, másnap ki is mentem terepszemlére. Hmm ,nem rossz! Minden tekintetben megfelel, igaz kicsit nagy, meg lehetséges hogy nyáron horgászok lepik el, de egy próbát megér. Az engedély itt már sokkal lazábban meglett, mostmár koncentrálhattam a les helyrehozására. Merthogy ezt a lest nem sajátkezűleg épitettem, kaptam két nagyszerű embertől. Palánkai Zsolt és Polt Péter, akiknek ezúton is megköszönöm mégegyszer! Mérnöki precizitással épitették meg ezt az úszó lest üvegszálból! Minden nagyon frankón ki van találva rajta, korábbi leseik negativ tapasztalataiból meritettek mikor megépitették. Kinn is volt egy ideig terepen, de állitólag soha nem lett fotózva belőle. A sors iróniája, mikor végre van egy tökéletes cuccod, úgy alakul hogy nem használod. Na de! Attól hogy nem használod, az idő vasfoga azért dolgozik rajta! Kicsit elvetemedik, kicsit megreped, kicsit betörik az ablak, kicsit elérik a ponyva... Fel kell újitani mielőtt vizre kerül ismét. Ez a feladat rám várt. Kapott két új reflexiós üveget, új tetőt, egy kis ragasztást a sarokra,mert ott beszivárgott a viz egy repedésen. Ami nagy gondot okozott még, hogy az oldalsó ablakokat nem tudtam beragasztani, ugyanis a les oldala aféle hordóalakot vett fel és 5centis térbeli különbség volt az ablak két sarka között. Ehhez kellett egy merevités ami összehúzza e két oldalt hogy párhuzamosak legyenek. Az 5-ös kazánlemezt nem volt egyszerű meghajlitani, sem fúrni, de két 6kilós kalapáccsal meg egy  darab vasúti sinnel Bugris barátommal megoldottuk! :D Ezután végre vizre került a les. Kapott hátra egy elektromos motort, mivel a tó nagy és ha a hegy nem jön Mohamedhez elven majd én megyek a madarakhoz. Hmm, ki gondolta volna hogy ez sem lesz ilyen egyszerű! Időközben a vizszint megnőt, hasig ért. Nem könnyű bemászni igy a ,,ladikba". Fejeden a fotóstáska, bal kézzel fogod, jobb kezedben egy 12V-os autoakksi a motorhoz, szádban az elemlámpa, ballagsz a  nagy vizben nádason át 200 méter hosszú iszaptengerben. Odaérsz. Fel kéne nyitni a tetejét. Lakat van. Kulcs a mellcsizma belső zsebében. A táskát felteszed a les tetjére, de fogod, mert lecsúszik! Támaszkodsz, megmerevedsz, óvatosan húzod elő a kulcscsomót...-Platty! -Beesett a vizbe! Lábbal próbálod feltornázni a másik lábad szárán, hogy elérd kb mogyoró magasságban kézzel. Sikerült! Felnyitod a tetőt, bedobod az összes cuccot gyorsan. A tető teleszkópjai nem birják a nád-álcát a nyári melegben,   -Dsss! -Levágódik rá az alkarodra! Sikitani nem lehet, kussba vicsorogsz, szemed sarkába könnycsepp. Ok, kitámasztod egy bottal. Ablakmosás a szivacs dörzsi részével, mert a hattyú (mint később kiderült ő volt) összekarcolta a csőrével. Bemászol, magadracsukod, mellcsizma levesz, szárazruha felvesz.kinézel és már full világos van, szinte potyára keltél reggel 2:30-kor! A madarak a tó másik végében röhögnek rajtad! Vársz. Nem jönnek. Ok,majd én megyek! Motor bekapcsol, kezemben a kormány.- Brrrr. Szép lassan közeledek a madarakhoz, ők meg ugyanilyen tempóban el tőlem. Hmmm, ezek félnek a mozgó berregő kisháztól. Valyon miért? ... :D ...   Megállok, lecsendesedek. A madarak látom kezdenek felém úszni! Ezaz! De alighanem, valahogy mégsem kerülnek közelebb. Nem értem. Kinézek oldalra, akkor látom hogy a szél már 300métert sodort hátrafelé. Grrr! Elegem van! Kimegyek a patra! Motor bekapcsol. Gó! Nem megy. Hinár és a hajócsavar esete következett. 3 méterenként szedegettem le a növényt a 100méteres távon. Igy zajlott az első reggel a lesben amire már oly régóta vágytam. Azóta több update is történt, mostmár fix helyen van a les, levert karókhoz rögzitve és tettem ki kidőlt fának álcázott beszállóágakat, ami közelebb vonz néhány madárfélét. És azóta már rutinosan megyek ki reggel, nem ejtem le a kulcsot meg ilyenek!  Működő halastó cimmel olvasható sikeres vizimadár fotózásom is már! :D

Ime némi telefonos werk fotó:

Készül az új tető, amire még ,,könnyű" nád-álca is került

A merevitő meghajlitása
 
A beszivárgó viz
 
Innen szivárgott
 
A sziló nem oldotta meg, üvegszálas műgyanta kellett neki
 
Hidegben még működő teleszkópokkal
 
Tárámm! Bejutottam!
 
Extra alacsony perspektiva
 
Madárcsalogató beszállóág
 
Még alacsony vizállás, madarak a túlparton.
 
A végeredmény










2014. augusztus 9., szombat

2014. augusztus 7., csütörtök

Működő halastó

Egy éves előkészület után végre működik a halastó! Nincs több herce-hurca, engedélyeztetés, szivárgó repedés, beázó tető stb. 
 Ma nem volt kedvem időben kelni, igy csak 5órakor indultam ki a tóra. Sajnos nagyon rossz időt fogtam ki, semmi fény, csepergő eső. A jól megszokott módon a madarak egy messzi-messzi galaxisban úszkáltak, még 600mm-en is alig látszottak. Sebaj! Semmi dolgom, munkahelyem bezárták, Niki pedig dolgozik 5-ig, ráérek, hátha egyszer valami közel úszik.
 8óra lehetett mikor ismerős hangra figyeltem fel a les mögül. Ez jégmadár! Ahogy ez bevillant az agyamba, már ott is termett a kis kék madár az ágon. Erre nem számitottam! A beszállóágat kicsivel nagyobb madaraknak rendeztem be, ezért messze volt és vastag is picit. Fel kellett tennem a kétszerezőt a 300-asra. Üveg -3Fé, felhős idő -500-ad záridő, kétszerező lerekeszelése F10. Lesz ebből használható kép? Csak itthon derült ki, talán lett. A Jégmadár meghozta a szerencsét, mert utána sorra jöttek közelebb a halastó madarai. Végre megtört a jég! Szárcsa, Vizityúk, Kis vöcsök, Kárókatona volt teritéken. A Gém és a Búbos vöcsök nem jött közel ma sem, de nem is szeretném ha egy nap mindent le tudnék fotózni! :) Rétihéják és Sirályok is elhúztak néha a les előtt, de sajnos ők is lőtávon kivül estek. A nap képe a halat majszoló Kis vöcsök, ennek örültem legjobban,úgyhogy amint a kártyára került jöttem is haza. 


Jégmadár

Kis vöcsök


Szárcsa









Vizityúk







Kárókatona